A finnországi Heineväsibe utaztak egy hétre a körmendi Kék Sünik Utánpótlás labdarúgó Club gyerekfocistái és szüleik július 1-én. A Magyar-Finn Baráti Kör segíségével létre jött kapcsolat első állomása még 2003-ban Körmenden volt, hisz egy hétig a finn Heineväsi Heipa gyermeklabdarúgó csapata vendégeskedett itt Magyarországon a Kék Sünik vendégeként.
A mostani út ennek a magyarországi találkozásnak a viszonzása volt.

A kétórás Budapest-Helsinki közötti repülés után a vendéglátók, köztük Heineväsi polgármestere Juusi Hoskonen fogadta a körmendi csoportot a Vantaa repülőtéren. Az utazás mindenkinek, de főleg a gyerekeknek óriási élményt nyújtott. A finn fővárostól még hatórás autóbuszozás várt a társaságra. Fáradtan érkeztek meg a városi sportcsarnokba, ahol hivatalos fogadásban részesítették a csoportot. A gyerekek családoknál voltak elszállásolva festői környezetben.
Másnap hivatalos iskolalátogatással indult a több napos programsororzat. A gyerekek megismerkedhettek a finn iskola rendszerrel. Megnézhettek egy általános és egy középiskolát is. A modern és világos iskolaépületekben tanuló finn diákok valamivel liberálisabb nevelésben részesülnek magyar társaikéval szembenben. Ez eéső hallásra jobbnak tűnik a hazai oktatáshoz viszonyítva, de néha furcsa helyzeteket szül a diák-nevelő kapcsolatban, - hallottuk a tájékoztatóban.
A napot gördeszka bemutatóval zárták, ahol a finn és a magyar gyerekek is bemutathatták tudásukat. A gyerekeknek megtanították a pasepallo nevezetű, a baseballhoz hasonló finn nemzeti játék alapjait. Ez olyan jól sikerült, hogy a végére a magyar gyerekek és a felnőttek legyőzték nagy csatában a vendéglátókat. Ezt a hazaiak nagy megrökönyödéssel vették tudomásul.

Természetesen sor került a két utánpótlás egyesület labdarúgó mérkőzésére is, amit szintén a Kék Sünik nyertek meg fölényesen. Az ideális körülmények között, egy sportcentrumban lezajlott mérkőzésen, egyetlen percig sem volt kétséges, hogy a körmendi csapat többet tud már erről a sportágról , mint a vele egykorú finn gyerekek. Jutott idő a két nemzet szülőinek-gyermekeinek labdarúgó mérközésére is, ahol egyértelműen nem az eredmény volt a legfontosabb. A jókedv és a hangulat leírhatatlan élményekkel tette felejthetetlenné a programot. A labdarúgás, mint játék nem ismer határokat. Aki szeret focizni annak nincsenek nyelvi nehézségei, problémái. Egy közös nyelv van ilyenkor: a labda.

Programjaik között szerepelt még egy földalatti síközpont megtekintése, amit nyáron használnak, ha nincs hó. Megtekintették Finnország egyik legnagyobb csatornarendeszerét is. Ellátogattak egy női( Lintula) és egy férfi (Valamo) ortodox kolostorba is. Érdekes volt megismerni egy más vallás szokásait és az ott élő szerzetesek életét. Látták Finnország második legnagyobb fatemplomát is Heineväsiben, ahol koszorúzáson és istentiszteleten vettek részt. Itt az istentisztelet zárásaként a magyar himnusz hangjai is felcsendültek a csoport tiszteletére, köszöntésére, ami elmondhatatlan élményt nyújtott a magyar vendégeknek.

Ugyanezt az érzést élték át az ottlétük utolsó két napjának első felében, amikor visszautaztak a finn fővárosba Helsinkibe és bemehettek az olimpiai stadionba. Az 1952-es nyári olimpia helyszínén elképzelhették a magyar aranyérmeket megnyerő sportolókat, akik integetnek a közönségnek a dobogóról, aranyérmekkel a nyakukban. Szinte előttünk rúgott gólt Puskás az aranycsapatban Bozsik beadása után. Az egyszerű, de nagyon szép olimpiai stadionban volt az első atlétikai világbajnokság is 1983-ban. Megbabonázva nézték az előtérben felsorolt atléták, világhírességek olimpiai, világbajnoki csúcsokat felsoló tábláit név és időrendbe sorolva.

Az olimpiai stadion mellett persze jutott idő a főváros egyéb nevezetességeinek megtekintésére is. Így látták a bazilikát, jártak a finn parlament épületében, de voltak a kikötőben is, ahol 10-15 emeletes tengerjáró hajók horgonyoztak. Az itt található halpiacon minden fajta elképzelt és elképzelhetetlen tengeri állatot árultak.

A legnagyobb élményt azonban a körmendi gyerek számára Helsinkiben, ami visszavonhatatlan és megismételhetetlen élményt nyújtott, a vidámpark. A déltől este nyolc óráig tartó gyerekprogram először fejtőrést okoztott a magyar kisérőknek. Ilyen hosszú ideig vidámparkban gyerekeket lefoglalni elég nehéz dolognak tünt. A házigazda gyerekek viszont az előzetes beszélgetéseken keveselték az időt. Nekik volt igazuk! A több focipálya nagyságú területen található élményparkban több napot is el lehetett volna tölteni, ha az idő nem lett volna véges. Itt minden olyan berendezés, játék megtalálható volt, ami forog, repül, száll, tekereg, hintázik, víz alá, fölé és bele megy. A gravítációnak néha semmi esélye és köze nem volt néhány játék müködésében. Pazar élmény volt a magyar gyerekeknek.

A hazautazás, az elbúcsúzás egyben végét, egyben kezdetét jelenti valaminek. Így érezték ezt a finn házigazdák és a Kék Sünisek is. Megköszönve az eltöltött hét nap felejthetetlen élményeit lezártak egy szakaszt életükben. De csak azért, hogy már ott a búcsúesten megbeszélve a Heineväsi gyerekkel, szülőkkel a város vezetésével, már a közeljövő programjait egyeztessék a körmendiek. A két város közötti kapcsolatrendszer tovább épült egy szép résszel. A tervek már készen vannak a további együttműködéshez. Viszontlátásra 2005-ben Körmenden! � búcsúztak el a házigazdáktól.

Végül, de utoljára a magyar gyerekek utazása nem jöhetet volna létre a Magyar-Finn Baráti Kör nélkül, akik nem kis munkával koordinálták az utánpótlás egyesület kiutazását. A Körmend-Heineväsi városai közt működő parnerkapcsolat újabb állomása volt ez a gyerekek csereutaztatása. A gyerekek nevében az utánpótlás egyesület köszönetét fejezi ki Körmend városának, önkormányzatának, hogy szívűgyének tekintette ezt, és mind erkölcsileg, mind anyagilag a lehetőségeihez mérten támogatta a csereutazást. Ugyancsak köszönet illeti azokat a cégeket, vállalkozókat, magánszemélyeket, akik anyagi támogatásban részesítették az utánpótlás egyesületet, hogy a kiutazás megvalósulhasson.

Kutasi Tibor

További fényképek >>>>Képgaléria<<<<